Göcsej magyarázat

A Göcsej Zala megye legismertebb, legtöbbet emlegetett földrajzi - néprajzi tája.

Határai pontosan nem is jelölhetők ki. Ha a természetes határok szempontjából vizsgáljuk, akkor a Zala - Válicka - Kerka közti, rendkívül tagolt, eróziós-deráziós, dombos-völgyes, gazdag növénytakarójú területet soroljuk ide.

Északról a Zalalövő - Zalaegerszeg közti vonalon a Zala, keletről a Zalaegerszeg - Bánokszentgyörgy vonal, azaz a Felső (Baki)-Válicka - Alsó-Válicka meridionális völgye a határ. Az Alsó-Válicka völgye a Cserta-torkolatig, majd onnan a Kerka jobb partja északnyugat - délkeleti irányban határolja, délről pedig Bánokszentgyörgy - Bárszentmihályfa (Lenti) adja a természetes határt. Nyugatról folyóvízzel határolt vonal nincs, a határ a Zalalövő - Zalabaksa irányban a régi Borostyánkő-út vonal, illetve innen a Cserta- torkolatig a dombsor pereme, mint a Göcsej határa. Ez a terület mintegy 648 km2 kiterjedésű. A 18 település által lehatárolt terület Göcsej közepén helyezkedik el, annak mintegy ötödét teszi ki (14244 ha).

Környezet, természeti adottságok

A térség ökológiailag nagyon értékes, de nem védett terület, különleges növényvilággal, kitűnő kiránduló helyekkel rendelkezik. A térségben helyezkedik el Zala megye legmagasabb csúcsa a Kandikó. Három helyen van ledugózott termálkút, Becsvölgyén, Barlahidán, és Milejszegen. Sok a forrás és a patak, valamint jóléti víztározó van Kustánszegen. Néhány tájképi értékű fa is található a térségben.

Domborzat

A Göcsej felszíne dombos - völgyes jellegű. A magasra emelkedő "hegyek" szabálytalanul szabdaltak, erodált jellegűek. Domborzatilag a Vasi-Hegyhátra emlékeztet, de felszíne annál alacsonyabb és lényegesen tagoltabb. Göcsej hazánk egyik legtagoltabb felszínű térsége.
A lejtők irányát túlnyomórészt az észak-déli irányú vízválasztók és völgyek határozzák meg, ami különösen a kelet-nyugati irányú közlekedést nehezíti. A legmagasabbra az északkeleti perem vízválasztó tetői emelkednek: a Cigány-hegy 285 m, a Kandikó 304 m, a Kökényes 275 m, a Kőhegy 280 m és a Baki-hegy 298 m. A dombok rendre 250 méter fölé emelkednek. Déli-délnyugati irányban lejtősödő felszínét a vízerózió lépcsőzetesen lehanyatló, közel párhuzamos dombsorokra szabdalta, melyeket viszonylag keskeny, szabálytalan alakú völgyközi hátak kapcsolnak össze. Emiatt a vízszintes és függőleges tagoltság egyaránt erőteljes. A völgyek mélyek, emiatt a reliefek hegyvidéki jelleget adnak a tájnak. Az északkeleti és keleti lejtők a legmeredekebbek. A fővölgyekre nyíló mellékvölgyek és fülkék jellegzetes, lekerekített dombtetők és keskeny vízválasztó gerincek rendszerévé alakították a völgyközi hátakat.

Növényvilág

A Göcsej teljes egészében a Pannóniai Flóratartományba tartozik, csakúgy, mint hazánk túlnyomó része. Azonban kisebb, nyugati területei a Keleti-Alpok flóratartományával is érintkezik.
Göcsej térség jelentősen nagyobb területe az önálló Göcsej flórajáráshoz tartozik. A terület jellegzetes elemei a bükkösök és gyertyános-tölgyesek , melyekben megtalálhatóa zalai bükköny és a pirítógyökér, a védett erdei ciklámen és a szártalan kankalin.
A bükkösök és gyertyános-tölgyesek mellett nagy területet foglalnak el az erdeifenyvesek is, valamint kis mértékben a szelídgesztenye is.
A Göcsej területének 40 %-át vegyeskoru, zömmel lombos-, de helyenként fenyőerdő borítja. Az aljnövényzet gyakori fajtái a védett ciklámen és a kankalin.
A völgyekben a vízparti réteket és a kaszálókat fűzbokrok és égerligetek tarkítják. A vízparti rétek védett növénye a kockás kotuliliom.

ÜDVÖZÖLJÜK KÁVÁS KÖZSÉG HONLAPJÁN

Göcsej magyarázat