In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2014. augusztus 21., csütörtök, Sámuel és Hajna napja van. Holnap Menyhért és Mirjam napja lesz.

A magyar konyha az olyan emberé, aki keményen dolgozik, aki húz, aki mértékkel, beosztással él, de amikor ünnepe van, akkor áldoz. Áldoz, nem a hasának, hanem a barátainak, a vendégeinek, a barátságnak, az egymást erősítő együttlétnek, áldoz a hagyományokat őrízve, és merészen rögtönöz. Tud ünnepelni úgy, hogy az ünnep évek, évtizedek múlva is külön emlékként marad meg. Tudjuk hát megünnepelni az ünnepet, és tudjunk helytállni a hétköznapokon; legyünk gondtalanok az örömben, és gondosak az öröm kimunkálásában. (Szakál László) 

 

Kedves Látogató!

További információk a lenyíló menüpontok alatt találhatóak. További kellemes barangolást kívánunk az oldalon.

Válasszon az alábbi kategóriák közül:
 

* NÉPSZOKÁSOK ÉS ÉTELEK
* PASZITA
* LAKODALOM
* TOR
* BÚCSÚ
* ,A BOR ÁGYA'
* HÉTKÖZNAPOK ÉS NAGY MUNKÁK ÉTELEI
* Egyházi ünnepek ételei
* AZ ÚJ ESZTENDŐ KÖSZÖNTÉSE
* KARÁCSONY
* KARÁCSONY BÖJTJE
* KARÁCSONY ELSŐ NAPJA
* KARÁCSONY MÁSNAPJA
* BŐVEDESTE, SZILVESZTER
* FARSANG
* HÚSHAGYÓKEDD
* HAMVAZÓSZERDA
* NAGYBÖJT
* NAGYPÉNTEK
* NAGYSZOMBAT
* HÚSVÉT
* HÚSVÉTHÉTFŐ
* MÁJUS 1.
* PÜNKÖSD
* ÚRNAPJA
* PÉTER ÉS PÁL NAPJA
* AUGUSZTUS 20.
* NOVEMBER 11. MÁRTON NAPJA
* NOVEMBER 30. ANDRÁS NAPJA
 

 /Forrás: Ábrahám Gézáné:Vasi, zalai parasztételek; Mezőgazdasági kiadó, Budapest, 1987; Szakál László: Régi ünnepek a konyhában; Minerva Budapest, 1985/,

Népszokások és ételek

nepszokasok etelek 1A falusi családok az általánostól eltérő ételeket fogyasztottak bizonyos családi események, egyes nagyobb munkák vagy egyházi ünnepek alkalmával. Ha ünnepeltek, ha örömük, bánatuk volt, azt mindig megosztották egymással a család tagjai, a rokonok, a jó barátok, a komák, a szomszédok. Jellemző volt, hogy a nagyobb munkákat kalákában végezték, egymást segítették és együtt ünnepeltek. A legünnepeltebb családi események voltak: A gyermek születése. A férjhez menés vagy a nősülés, a lakodalom. A családtag halála, a halotti tor. A faluközösség nagy ünnepe volt a búcsú. Az általános munkás napoktól eltérő nap volt az aratás, a gabona hordása, a kukoricafosztás, a tollfosztás, a tökmag köpesztése (Hetesben), a disznóölés. Egyik-másik egyházi ünnepnek is voltak jellegzetes ételei, így a húshagyó keddnek, a mindenszenteknek, a karácsonynak, az év végén szilveszternek és újévnek.

 

paszita 2 1Nagy ünnep volt a régi falusi parasztcsaládban a gyermek születése, a gyermekáldás. A falusi parasztcsalád már jóval a szülés előtt meghívta jövendő gyermekének keresztszüleit. Ezt a meghívást kitüntetésnek vette a meghívott. A katolikus szülők gyermekeit a szülés után két-három nappal megkeresztelték. A nagy sietség azért volt, nehogy a gyermek esetleg „pogányként" haljon meg, mivel akkoriban nagy volt a gyermekhalandóság. . A gyermek megszületését azonnal tudatták a meghívott keresztszülőkkel. Hetesben általában egy gyermeknek két pár keresztszülőt hívtak, akik azonnal az újszülötthöz mentek, és a szülőkkel megbeszélték a keresztelés idejét és körülményeit. Ez nagyon fontos volt, mert volt község, ahonnét 10-15 km-re kellett a gyermeket vinni keresztelni. Elképzelhető, hogy ez az úttalan utakon, esetleg télvíz idején, lovas fogattal nem volt egyszerű dolog. A keresztszülők vitték a kisgyermeket keresztelni, de általában elkísérte őket a bába néni is. A keresztelés után a szülők és a keresztszülők egymást nem néven, hanem komának, komámuramnak szólították életük végéig. Nagyon sok esetben a szülők visszahívták egymást keresztszülőnek, ezt úgy mondták, hogy kötött komák lettek. A komaság sokszor nagyobb kapocs lett a két család közt, mint a rokoni kapcsolat. Amint az anya felgyógyult, megtartották a paszitát, a keresztelői lakomát.

Bővebben...

gocseji lakodalom 3Kiemelkedő családi esemény, családi ünnep volt a lakodalom. A szokásokban és étkezésben vidékenként voltak kisebb eltérések, de a lakodalmat megelőző és a lakodalmi szokásokban nagy különbség nem volt. A lakodalomra a vendégeket két vőfély hívta meg húsz-huszonöt nappal a lakodalom előtt. A lakodalmat tartó gazda név szerint kiírta a meghívandó vendégeket. A vőfélyek faluról falura járva, gyakran nótaszóval és pántlikás kalappal hívták egybe a vendégkoszorút. A vőfélyek a meghívandó gazdához bekopogtak, és Vas megyében az alábbi verssel köszöntötték a gazdát és hívták vendégségbe: Az Isten áldása szálljon mindnyájukra, Egész életükre, szorgos munkájukra. Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba, Az ősatyáink is mikor házasodtak. Minden jó atyafit oda meghívattak. őseinktől bírjuk e kötelességet. Szereti a magyar nép a szép vendégséget, Mert nincs a magyarnak egy ízes falatja, Ha magánál kedves népét nem láthatja. Nem kell a magyarnak legjobb fajta bora, Ha nem ülnek vele jó barátok sorba. Azért jöttünk most hát e jeles órában, Meghívni magukat e szép mulatságba, Egypár tányér étel elfogyasztására, Egypár pohár bornak a megivására, Néhány fürge táncnak az eljárására, Szívesen látjuk és elvárjuk Kenteket, Itthon ne maradjon még az sem, aki beteg. Azért jó bátyámék magukat felkérem, Adják szavukat e percben énnekem. A gazda a vőfélyeket leültette, étellel és itallal kínálta. Évszaktól függően füstölt húsfélékkel vagy tojásrántottával és természetesen borral. Amelyik lakodalomban valami ok miatt nem voltak vőfélyek, ott egy idősebb rokon volt a vendéghívó. A meghívott vendégek a lakodalmat tartó gazdát segítették. Öt-hat nappal a lakodalom előtt elküldték ajándékukat, amely legtöbb esetben 1 tyúkból, 20-25 tojásból, túróból, tejfölből állt, és ki-ki tehetsége szerint más élelmet is küldött. (Manapság cukrot, pörkölt kávét, vajat is küldenek.) Náprádfán, Lenti környékén a mai napig fent maradt szokás, hogy nemcsak a meghívottak visznek a lakodalmas házhoz élelmiszert, hanem szinte az egész falu. Természetesen erre is állt, hogy kölcsönkenyér visszajár. A lakodalmi készülődést öt-hat nappal a lakodalom előtt megkezdték. Először a mézes süteményeket sütötték meg, utána a szalalkális és a vajas süteményeket. Télen a lakodalmat megelőzően négy nappal előbb levágták a disznót, két nappal előbb pedig a baromfiakat. A vendégek számától függően húsztól ötvenig. A lakodalmi készületet a meghívott szakácsnő irányította, akinek a forgódók segédkeztek. A lakodalom előestéjén elkészítették a réteseket is, a lakodalom napjára csak a sütés és a főzés maradt. A lakodalmas házhoz korábban megérkező vendégeknek már ebédet is adtak. Ez az ebéd kevesebb fogásból állt: baromfi-aprólékból készült becsinált leves, sült tyúk, sertéssült és hurka savanyúsággal, sütemények és természetesen bor. Az esküvő általában a késő délutáni órákban volt. A szertartás után, amint a násznép megérkezett, nem ültek asztalhoz, mindenki táncolt, a vőfélyek borral kínálták a vendégsereget. Közben minden meghívott megérkezett. A násznagy körülnézett a konyhában, és ha a vacsora elkészült, felszólította a vendégsereget, hogy foglaljanak helyet a szépen megterített asztalnál. A vacsorának kialakult ülésrendje volt. A fő helyen az

ifjú pár foglalt helyet, mellettük szüleik és a násznagyok ültek, őmeltet-tük a koszorúslányok. A vőfélyek helye üresen maradt, mert ők hordták be az asztatokra az egymás után következő ételeket. A katolikus családoknál a vacsora előtt a vőlegény násznagya felállt, és felszólította a vendégeket, hogy álljanak fel, és hangosan mondják el az asztali áldást. Amint a vendégek leültek, az első vőfély (utána a többi vőfély) jött a gőzölgő, finom tyúkhúslevessel és vidáman köszöntötte a vendégsereget, amely Vasmegyében így hangzott:

Halljunk szót, Uraim! Itt van már az első tál étel, behoztam, És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam. A szakácsnéval jól megfűszerszámoztattam. Borssal meg gyömbérrel meg is szórattam. Örvendek, ha a tálat visszük ki üresen, Úgy a vendég gyomra nem marad Üresen. Lássanak csak hozzá, Uraim, csak frissen, Jó étvágyat kívánok hozzá szívesen. Ezzel kezdetét vette a vacsora, amelynek ételsora a következő volt:

tikhúsleves finommetélttel (tyúkhúsleves), főtt tikhús (Vasban zsemle-, Zalában paradicsommállással), rétes (túrós, káposztás, mákos, almás, diós), kása (rizses aprólék csirkéből, kacsából vagy libából), paprikás csirke (újabban galuskával), pecsenyék (sertés-, vagy liba-, vagy pulyka-, vagy borjúhúsból, de együtt is voltak), sütemények (mézes-, szalalkális, hájas-, vajas-) és kalács. Ma már nagyon sokfajta süteményt készítenek. A meghívott családok általában egy-egy tortát is visznek, amit természetesen felszolgálnak. Régen mindig csak bor volt az asztalon, ma már sörök, és hűsítő italok közt lehet válogatni. A húsféleségeket és a süteményeket vacsora után is az asztalon hagyták. A húsokat többször felfrissítették. Éjfélkor volt a menyasszonytánc. Utána ismét terítettek, és ekkor tálalták a paradicsomos húsos káposztát, a pecsenyét és a hurkákat, a kalácsot, a kuglihuppot (kuglófot). (Ma már süteményeket és tortákat.) Étkezés után reggelig tartott a mulatozás. Virradatkor Nagytilaj (Vas megye) környékén a „bolházás" (zálogos játék), Hegyhát vidékén pedig a „tűzugrás" volt divatban. Tüzet raktak a lakodalmas ház udvarán gallyakból, és azt kellett először az ifjú párnak, utána a vőfélyeknek, koszorúslányoknak és a vendégeknek átugraniuk. Közben szólt a zene, az ugrókat és a nézőket pálinkával kínálták. A tűzugrás után a reggeli következett, amely kocsonyából, kövesztett (abált) szalonnából és házi kenyérből állt. Reggeli után a kevésbé mulatósak lassan hazafelé indultak. A jobb kedvűek maradtak, és nekik ebédet is készítettek, ami húsleves és pörkölt volt, tört burgonyával. Hetesben és Csésztreg környékén a lakodalom két-három napig tartott. Az első nap éjfélig megegyezett a vasi szokásokkal. A vacsora csak annyiban tért el régen, hogy a főtt húshoz paradicsommártást adtak, és nem volt paprikás csirke. (Ma már természetesen van.) Az éjféli menyasszonytánc után nem volt étkezés, hanem minden vendég elment aludni. A gazda a távolabbi helyekről jöttéknek szállást is biztosított a faluban. Reggel a vőfélyek hívták vissza a vendégeket. A visszaérkezőket elsőben pálinkával és hőkön sült pereccel, majd asztalhoz ülve kocsonyával és sült húsokkal kínálták. A tánc és vigadalom a pihenés után folytatódott. Ebédre a következő ételeket adták: baromfi aprólékleves, sült húsok, hurka, palacsinta vagy rétes (különböző töltelékkel), aprósütemények (ma már torták is). A sütemények és a húsféleségek az asztalon maradtak. Többször kicserélték a tálakat, felfrissítették a húsokat. Természetesen a bor elmaradhatatlan volt. A vacsora általában azonos volt az előző napival vagy csak kissé tért el attól.

halottA rokoni összejövetelek közül a legszomorúbb a haláleset, a temetés volt. Régen (de még a közelmúltban is) a halottat a háznál ravatalozták föl, ezért segítséget kellett hívni a halott felravatalozásához, a sírgödör megásásához, valamint a halott temetőbe viteléhez. Valószínűleg úgy alakult ki a tor, hogy a temetés után meghívták a segítőket, rokonokat, szomszédokat evésre, ivásra. A tor is olyan volt, mint más családi esemény, ki-ki tehetsége szerint készítette, és hívott vendégeket. A tornál a családtagok nem segítettek, azt a legközelebbi rokonok bonyolították le. Ha olyan szegény volt a család, hogy nem volt miből tort tartani, akkor általában névtelenül küldték az ismerősök és tehetősebbek az ételhez valókat. Azért névtelenül, mert ezt nem várták vissza. 16 A halotti tor étrendje általában a következő volt: tikhúsleves (a főtt húst a levessel együtt adták fel, vagy a főtt húshoz paradicsommártást adtak), sült hús (legtöbbször baromfiból) és rétes. Az étkezés befejezése után a toron részt vevők még pár pohár bor mellett elbeszélgettek, majd csendben elköszöntek, és hazamentek.  

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés