Népszokások és ételek

A falusi családok az általánostól eltérő ételeket fogyasztottak bizonyos családi események, egyes nagyobb munkák vagy egyházi ünnepek alkalmával. Ha ünnepeltek, ha örömük, bánatuk volt, azt mindig megosztották egymással a család tagjai, a rokonok, a jó barátok, a komák, a szomszédok. Jellemző volt, hogy a nagyobb munkákat kalákában végezték, egymást segítették és együtt ünnepeltek. A legünnepeltebb családi események voltak: A gyermek születése. A férjhez menés vagy a nősülés, a lakodalom. A családtag halála, a halotti tor. A faluközösség nagy ünnepe volt a búcsú. Az általános munkás napoktól eltérő nap volt az aratás, a gabona hordása, a kukoricafosztás, a tollfosztás, a tökmag köpesztése (Hetesben), a disznóölés. Egyik-másik egyházi ünnepnek is voltak jellegzetes ételei, így a húshagyó keddnek, a mindenszenteknek, a karácsonynak, az év végén szilveszternek és újévnek.

Nagy ünnep volt a régi falusi parasztcsaládban a gyermek születése, a gyermekáldás. A falusi parasztcsalád már jóval a szülés előtt meghívta jövendő gyermekének keresztszüleit. Ezt a meghívást kitüntetésnek vette a meghívott. A katolikus szülők gyermekeit a szülés után két-három nappal megkeresztelték. A nagy sietség azért volt, nehogy a gyermek esetleg „pogányként" haljon meg, mivel akkoriban nagy volt a gyermekhalandóság. . A gyermek megszületését azonnal tudatták a meghívott keresztszülőkkel. Hetesben általában egy gyermeknek két pár keresztszülőt hívtak, akik azonnal az újszülötthöz mentek, és a szülőkkel megbeszélték a keresztelés idejét és körülményeit. Ez nagyon fontos volt, mert volt község, ahonnét 10-15 km-re kellett a gyermeket vinni keresztelni. Elképzelhető, hogy ez az úttalan utakon, esetleg télvíz idején, lovas fogattal nem volt egyszerű dolog. A keresztszülők vitték a kisgyermeket keresztelni, de általában elkísérte őket a bába néni is. A keresztelés után a szülők és a keresztszülők egymást nem néven, hanem komának, komámuramnak szólították életük végéig. Nagyon sok esetben a szülők visszahívták egymást keresztszülőnek, ezt úgy mondták, hogy kötött komák lettek. A komaság sokszor nagyobb kapocs lett a két család közt, mint a rokoni kapcsolat. Amint az anya felgyógyult, megtartották a paszitát, a keresztelői lakomát.

Kiemelkedő családi esemény, családi ünnep volt a lakodalom. A szokásokban és étkezésben vidékenként voltak kisebb eltérések, de a lakodalmat megelőző és a lakodalmi szokásokban nagy különbség nem volt. A lakodalomra a vendégeket két vőfély hívta meg húsz-huszonöt nappal a lakodalom előtt. A lakodalmat tartó gazda név szerint kiírta a meghívandó vendégeket. A vőfélyek faluról falura járva, gyakran nótaszóval és pántlikás kalappal hívták egybe a vendégkoszorút. A vőfélyek a meghívandó gazdához bekopogtak, és Vas megyében az alábbi verssel köszöntötték a gazdát és hívták vendégségbe: Az Isten áldása szálljon mindnyájukra, Egész életükre, szorgos munkájukra. Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba, Az ősatyáink is mikor házasodtak. Minden jó atyafit oda meghívattak. őseinktől bírjuk e kötelességet. Szereti a magyar nép a szép vendégséget, Mert nincs a magyarnak egy ízes falatja, Ha magánál kedves népét nem láthatja. Nem kell a magyarnak legjobb fajta bora, Ha nem ülnek vele jó barátok sorba. Azért jöttünk most hát e jeles órában, Meghívni magukat e szép mulatságba, Egypár tányér étel elfogyasztására, Egypár pohár bornak a megivására, Néhány fürge táncnak az eljárására, Szívesen látjuk és elvárjuk Kenteket, Itthon ne maradjon még az sem, aki beteg. Azért jó bátyámék magukat felkérem, Adják szavukat e percben énnekem. A gazda a vőfélyeket leültette, étellel és itallal kínálta. Évszaktól függően füstölt húsfélékkel vagy tojásrántottával és természetesen borral. Amelyik lakodalomban valami ok miatt nem voltak vőfélyek, ott egy idősebb rokon volt a vendéghívó. A meghívott vendégek a lakodalmat tartó gazdát segítették. Öt-hat nappal a lakodalom előtt elküldték ajándékukat, amely legtöbb esetben 1 tyúkból, 20-25 tojásból, túróból, tejfölből állt, és ki-ki tehetsége szerint más élelmet is küldött. (Manapság cukrot, pörkölt kávét, vajat is küldenek.) Náprádfán, Lenti környékén a mai napig fent maradt szokás, hogy nemcsak a meghívottak visznek a lakodalmas házhoz élelmiszert, hanem szinte az egész falu. Természetesen erre is állt, hogy kölcsönkenyér visszajár. A lakodalmi készülődést öt-hat nappal a lakodalom előtt megkezdték. Először a mézes süteményeket sütötték meg, utána a szalalkális és a vajas süteményeket. Télen a lakodalmat megelőzően négy nappal előbb levágták a disznót, két nappal előbb pedig a baromfiakat. A vendégek számától függően húsztól ötvenig. A lakodalmi készületet a meghívott szakácsnő irányította, akinek a forgódók segédkeztek. A lakodalom előestéjén elkészítették a réteseket is, a lakodalom napjára csak a sütés és a főzés maradt. A lakodalmas házhoz korábban megérkező vendégeknek már ebédet is adtak. Ez az ebéd kevesebb fogásból állt: baromfi-aprólékból készült becsinált leves, sült tyúk, sertéssült és hurka savanyúsággal, sütemények és természetesen bor. Az esküvő általában a késő délutáni órákban volt. A szertartás után, amint a násznép megérkezett, nem ültek asztalhoz, mindenki táncolt, a vőfélyek borral kínálták a vendégsereget. Közben minden meghívott megérkezett. A násznagy körülnézett a konyhában, és ha a vacsora elkészült, felszólította a vendégsereget, hogy foglaljanak helyet a szépen megterített asztalnál. A vacsorának kialakult ülésrendje volt. A fő helyen az

ifjú pár foglalt helyet, mellettük szüleik és a násznagyok ültek, őmeltet-tük a koszorúslányok. A vőfélyek helye üresen maradt, mert ők hordták be az asztatokra az egymás után következő ételeket. A katolikus családoknál a vacsora előtt a vőlegény násznagya felállt, és felszólította a vendégeket, hogy álljanak fel, és hangosan mondják el az asztali áldást. Amint a vendégek leültek, az első vőfély (utána a többi vőfély) jött a gőzölgő, finom tyúkhúslevessel és vidáman köszöntötte a vendégsereget, amely Vasmegyében így hangzott:

Halljunk szót, Uraim! Itt van már az első tál étel, behoztam, És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam. A szakácsnéval jól megfűszerszámoztattam. Borssal meg gyömbérrel meg is szórattam. Örvendek, ha a tálat visszük ki üresen, Úgy a vendég gyomra nem marad Üresen. Lássanak csak hozzá, Uraim, csak frissen, Jó étvágyat kívánok hozzá szívesen. Ezzel kezdetét vette a vacsora, amelynek ételsora a következő volt:

tikhúsleves finommetélttel (tyúkhúsleves), főtt tikhús (Vasban zsemle-, Zalában paradicsommállással), rétes (túrós, káposztás, mákos, almás, diós), kása (rizses aprólék csirkéből, kacsából vagy libából), paprikás csirke (újabban galuskával), pecsenyék (sertés-, vagy liba-, vagy pulyka-, vagy borjúhúsból, de együtt is voltak), sütemények (mézes-, szalalkális, hájas-, vajas-) és kalács. Ma már nagyon sokfajta süteményt készítenek. A meghívott családok általában egy-egy tortát is visznek, amit természetesen felszolgálnak. Régen mindig csak bor volt az asztalon, ma már sörök, és hűsítő italok közt lehet válogatni. A húsféleségeket és a süteményeket vacsora után is az asztalon hagyták. A húsokat többször felfrissítették. Éjfélkor volt a menyasszonytánc. Utána ismét terítettek, és ekkor tálalták a paradicsomos húsos káposztát, a pecsenyét és a hurkákat, a kalácsot, a kuglihuppot (kuglófot). (Ma már süteményeket és tortákat.) Étkezés után reggelig tartott a mulatozás. Virradatkor Nagytilaj (Vas megye) környékén a „bolházás" (zálogos játék), Hegyhát vidékén pedig a „tűzugrás" volt divatban. Tüzet raktak a lakodalmas ház udvarán gallyakból, és azt kellett először az ifjú párnak, utána a vőfélyeknek, koszorúslányoknak és a vendégeknek átugraniuk. Közben szólt a zene, az ugrókat és a nézőket pálinkával kínálták. A tűzugrás után a reggeli következett, amely kocsonyából, kövesztett (abált) szalonnából és házi kenyérből állt. Reggeli után a kevésbé mulatósak lassan hazafelé indultak. A jobb kedvűek maradtak, és nekik ebédet is készítettek, ami húsleves és pörkölt volt, tört burgonyával. Hetesben és Csésztreg környékén a lakodalom két-három napig tartott. Az első nap éjfélig megegyezett a vasi szokásokkal. A vacsora csak annyiban tért el régen, hogy a főtt húshoz paradicsommártást adtak, és nem volt paprikás csirke. (Ma már természetesen van.) Az éjféli menyasszonytánc után nem volt étkezés, hanem minden vendég elment aludni. A gazda a távolabbi helyekről jöttéknek szállást is biztosított a faluban. Reggel a vőfélyek hívták vissza a vendégeket. A visszaérkezőket elsőben pálinkával és hőkön sült pereccel, majd asztalhoz ülve kocsonyával és sült húsokkal kínálták. A tánc és vigadalom a pihenés után folytatódott. Ebédre a következő ételeket adták: baromfi aprólékleves, sült húsok, hurka, palacsinta vagy rétes (különböző töltelékkel), aprósütemények (ma már torták is). A sütemények és a húsféleségek az asztalon maradtak. Többször kicserélték a tálakat, felfrissítették a húsokat. Természetesen a bor elmaradhatatlan volt. A vacsora általában azonos volt az előző napival vagy csak kissé tért el attól.

A rokoni összejövetelek közül a legszomorúbb a haláleset, a temetés volt. Régen (de még a közelmúltban is) a halottat a háznál ravatalozták föl, ezért segítséget kellett hívni a halott felravatalozásához, a sírgödör megásásához, valamint a halott temetőbe viteléhez. Valószínűleg úgy alakult ki a tor, hogy a temetés után meghívták a segítőket, rokonokat, szomszédokat evésre, ivásra. A tor is olyan volt, mint más családi esemény, ki-ki tehetsége szerint készítette, és hívott vendégeket. A tornál a családtagok nem segítettek, azt a legközelebbi rokonok bonyolították le. Ha olyan szegény volt a család, hogy nem volt miből tort tartani, akkor általában névtelenül küldték az ismerősök és tehetősebbek az ételhez valókat. Azért névtelenül, mert ezt nem várták vissza. 16 A halotti tor étrendje általában a következő volt: tikhúsleves (a főtt húst a levessel együtt adták fel, vagy a főtt húshoz paradicsommártást adtak), sült hús (legtöbbször baromfiból) és rétes. Az étkezés befejezése után a toron részt vevők még pár pohár bor mellett elbeszélgettek, majd csendben elköszöntek, és hazamentek.