In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2017. október 23., hétfő, Gyöngyi napja van. Holnap Salamon napja lesz.

Vas és Zala megye parasztételeinek gyűjtése során Göcsej, Hetes, Hegyhát és a hozzá kapcsolódó területek konyhaművészetére, étkezési szokásaira támaszkodtam. Ezen a területen, de főleg Göcsejben és Hetesben az elzárt, gazdaságilag elmaradt, villany nélküli falvakban a parasztság teljes önellátásra berendezkedve élt. Az önellátás kiterjedt a parasztság életének minden területére. A falusi szatócsüzletekbe csak élesztőért, sóért, cukorért, petróleumért és kocsikenőcsért mentek. Az elzártság megőrizte a több emberöltőn át kialakult életmód szokásait, szertartásait, gondolatvilágát és az ételkészítés hagyományait. Jobb módúak és szegényebbek éltek egymás mellett, egymásrautaltságban, gazdasági helyzetüktől függően más-más körülmények között. Az anyagi helyzeten túl a családok életvitelét a háziasszony ügyessége, rátermettsége, főzési képessége is meghatározta. Egy jól főző szegény asszony családja több jóízű ételt fogyasztott, mint egy nála sokkal jobb anyagi körülmények közt élő család, ha ott a háziasszony nem volt jártas a főzés tudományában. A napi ételek milyensége, minősége attól is függött, hogy a család mit dolgozott. Mást fogyasztott az erdőn fát vágó férfi, mást a szőlőhegyen borát fejtegető gazda, mást az arató, megint mást az, aki seprűt kötögetett otthon. A mindennapi étkezésre hatással voltak az évszakok, a növények érési ideje, az állatvágások ideje, a termékek eladásának lehetőségei. A falvak többségében nem volt hentes, hentesüzlet, ezért hol az egyik, hol a másik gazda vágott le egy-egy sertést vagy borjút, de előfordult, hogy marhát is. A húst részben eladta, részben sógornak, komának, szomszédnak, barátnak elküldte, mint kóstolót, amit vissza is kapott. Az a szólás járta, kölcsönkenyér visszajár. Apró állatokat (tyúkot, kacsát, libát, pulykát, házinyulat) a parasztcsaládok mindig tartottak. Változást jelentettek a napi étkezésben a vallási időszakok (böjt) és az ünnepek. A falusi búcsú, amelyre a rokonság messze vidékről is eljött. A családi ünnepek, a családi események, leginkább a pasziták és a lakodalmak. Az ünnepeknek meghatározott, évről évre ismétlődő szertartása, évről évre visszatérő étrendje volt. A családi események ételeit általában nem a családtagok, nem a háziasszony készítette, hanem hívott szakácsnő. Az ügyes szakácsnéknak nagy hírük volt. Messze földön ismerték őket, és rangot jelentett, ha ők főztek egyes családi ünnepeken - elsősorban lakodalomban. A parasztkonyha régi rendje a fejlődéssel megbomlott. Már a 30-as évek vége is hozott némi változást. A második világháború után az önellátó életforma megszűnésével, a parasztság életkörülményeinek megváltozásával az ételkészítés szokásai is mások lettek. Sok régi szép szokás lassan feledésbe megy, sok régi étel receptjét már csak az öreg szakácsnék ismerik. Könyvemben a régi ételeken, szokásokon kívül a paraszti étkezésben végbement változásokat is bemutatom.

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés