In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Powered by RS Web Solutions

Ma 2014. július 29., kedd, Márta, Márti és Flóra napja van. Holnap Judit és Xénia napja lesz.

                          Szabó Lőrinc: Szerelmes Június
                                       "...Az élet - hús és ideg a kő is!
                                       Tündöklő mámor a június:
                                       átlátszóan villognak a nők
                                       s testük csillagközi erők
                                       szent delejével koszorús:
                                       jönnek-mennek az édes utcán,
                                       s akinek van rá szeme,
                                       szédülve látja, hogy mind után
                                       kinyúl, bátran vagy tétován,
                                       a mindenség keze."

 

Supka Géza 1927-ben, Miskolcon a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete közgyűlésén fogalmazta meg a könyvhét gondolatát. Eredeti javaslata szellemében a jogutód Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése 1929 óta szervezi meg az ÜNNEPI KÖNYVHETet. A kiadók ekkorra időzítik kiadványaik egy részének megjelentetését, s ezekről egy úgynevezett könyvheti lista segítségével lehet tájékozódni. A rendezvényeken író-olvasó találkozók, dedikálások és egyéb programok várják több napon keresztül a látogatókat. Évtizedeken keresztül a budapesti Vörösmarty tér volt a könyvünnep helyszíne, 2004-ben a Bazilika előtti Szent István tér szolgált központi helyként.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

84. Ünnepi könyvhét, 12. Gyermekkönyvnapok 2013>>>

 

  Szabó Lőrinc: Tücsökzene 148. / Olvasás
  Mint a csillagokat a távcsövek,
  úgy húztam körém, s egyre közelebb,
  könyveken át a Világ Tényeit:
  éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig,
  kis lámpa mellett, s függönyözve a
  konyhánk ajtaját. Boldogság, soha-
  nem-álmodott, töltött be: Nemcsak én
  vagyok (ha vagyok) bolond! Mint a fény
  mihelyt szabad, oly határtalanúl
  tágúlt a lelkem, nőtt, már messze túl
  kíváncsiságban s reményeiben
  iskolán s minden hasznon: Végtelen
                        nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat
                        kaptam, repülni, s törni zárakat:
                        az Irodalmat: születő, arany
                        lángok zsúfoltak, gyerekmód ugyan,
                        de úgy, ahogy az első távcsövek
                        tömték új csillagokkal az eget

 

BÉKÉSY GYÖRGY [Georg von Békésy] (Budapest, 1899. jún. 3. – Honolulu, 1972. jún. 13.): akusztikus, biofizikus, egyetemi tanár, Nobel-díjas (1961). A berni egyetemen 1916–1920 között fizikát és kémiát tanult, doktorátusát fizikából Budapesten szerezte 1923-ban. Rövid berlini tartózkodástól eltekintve, ahol Siemens és Halske kutatólaboratóriumában dolgozott, 1923-1941 között a Postakísérleti Állomás mérnöki, majd főmérnöki beosztású kutatója volt, ahol az általa kifejlesztett módszerekkel végezte a hallással kapcsolatos alapvető fontosságú, különlegesen pontos kísérleteit. 1933-ban a budapesti tudományegyetemen magántanári képesítést nyert, 1939-ben a Kísérleti Természettani Tanszék vezetését, majd 1941-ben mint egyetemi tanár a Gyakorlati Fizikai Intézet vezetését vette át. Az MTA 1939-ben választotta levelező tagjává. 1946-ban szabadságolták, hogy a stockholmi Királyi Karolina Intézetben végezhessen kutatómunkát. 1947 őszén a Harvard Egyetem pszichoakusztikai laboratóriumának meghívására áttelepült az USA-ba, és itt dolgozott 1966-ig mint vezető kutató. Az 1961-es orvosi Nobel-díjat főként azokért a kutatásaiért kapta, amelyeket még Magyarországon folytatott. Sem a stockholmi (1949), sem később a göttingeni egyetem professzori meghívását nem fogadta el, hanem – főleg egészségi okokból – Honoluluba költözött, ahol az egyetem alapítványi tanszékének, az Érzékszervi Kutatólaboratóriumnak lett a professzora. 1969-ben Washingtonban a magyar követségen átadták neki a SOTE díszdoktori oklevelét. Kétszer is tervezte hazalátogatását, de betegsége miatt hosszabb utazásra már képtelen volt. Egyik legnagyobb tudósunk volt. Munkásságát csaknem kizárólag az akusztika területén fejtette ki. Aktívan részt vett a magyar rádióadások megindításában. Eleinte minden akusztikai feladattal foglalkozott, később mindinkább a hallás biofizikai problémái felé fordult, végül – felismerve az érzékszervi mechanizmusok közös sajátságait – a tapintás, a bőrérzékelés, az ízlelés és a szaglás folyamatait is igyekezett tisztázni. Kutatásai első, budapesti fázisában a hallás biofizikai problémáit kutatta. Kiindulása az a gondolat volt, hogy mennyivel jobb a fül a meglevő híradástechnikai rendszereknél. A középfül mechanikájának tisztázása után ő volt az első a világon, aki közvetlenül látta, hogy mi történik az alig több mint 1 cm külső méretű csigában. Megfejtette az addig nem ismert „haladó folyadékhullámok” létezésének fizikai okait, és igen sok adatot gyűjtött össze arról, hogy hogyan és mit válaszolnak a fül csigájában elhelyezkedő érzékelő sejtek a fizikai ingerek hatására. A Nobel-díj bizottság indokolása szerint a kitüntetést „a csigán belüli ingerlés fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért” kapta. A második (cambridge-i) folyamatos kísérleti fázis előtt Stockholmban szerkesztette meg önműködő hallásvizsgáló berendezését, amelyet a szakirodalom és az orvosi gyakorlat Békésy-féle audiométer néven ismer. Az új kísérletek elsősorban a csigában végbemenő elektrofiziológiai folyamatok megismerését célozták. A csiga biofizikai folyamatainak kutatása közben az idegvezetéssel is foglalkozni kezdett. Honolului kutatásaiban az agyi értékelés volt a központi kérdés. Az érzékszervi megismerés fontos törvényeként definiálta az idegi gátlások fogalmát, melyeknek jelentősége elsősorban az információk megszűrése és ezáltal az agy tehermentesítése. A közép-amerikai indián kultúrák nemzetközileg elismert szakértője volt. Értékes gyűjteményét a Nobel-alapítványra hagyta.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

alt

A magyar repülőgép-tervezés és -építés egyik úttörője, SVACHULAY SÁNDOR (Kassa, 1875. jún. 3. – Budapest, 1954. aug. 25.) a budapesti Technológián gépészeti, fa- és fémipari valamint művezetői tanfolyamokat végzett. 1898-ban önálló lakatosműhelyt nyitott. Már ekkor foglalkoztatta a repülés problémája és elkészített egy emberre szíjazható siklószerkezetet. Ennek kudarca után számos repülőgép- és helikopter-modellt épített, melyek motoros meghajtással repülőképesnek bizonyultak. 1907-ben állította ki újdonságot jelentő, hegesztett acélcsövekből épített repülőszerkezetét a Royal Szállóban. Az elgondolás megtetszett egy gazdag német léghajósnak, Ganz Fabrisnak, aki Svachulay mecénása lett. Több évi kísérletezés után megszületett a „Kolibri I” elnevezésű kétéltű repülőgép, amely később az egész világon elterjedt és a hadsereg is megvásárolta. Egy nagyobb, csónaktörzsű, motoros meghajtású modell-sorozat tervezése és kivitelezése következett, ezek közül az „Albatros III”-mal Dobos István pilóta komoly nemzetközi sikereket ért el. Svachulay az első világháború alatt az albertfalvai repülőgépgyár munkáját irányította. 1922-től a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület első gépeinek lakatosmunkáit segítette. 1934-ben két könnyű vitorlázó repülőgépet épített, melyekkel kísérleti repüléseket végeztek. 1938-tól Svachulay lett a Magyar Aero Szövetség központi modellező műhelyének vezetője és oktatója. Közben évtizedekig foglalkozott a verőszárnyas repülőgépekkel; nem adta fel egy emberi izomerővel működő repülőszerkezettel kapcsolatos elképzeléseit sem, ez azonban részben kísérleti modelljeinek megsemmisülése miatt nem valósulhatott meg.
Repülőgéptervein kívül Svachulay nevéhez fűződik számos, a repüléshez kapcsolódó műszaki probléma megoldása, ilyen például az állítható fémlégcsavar és a repülőgépek leszállási sebességét csökkentő berendezés.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

A magyarországi bányászat és kohászat terén elévülhetetlen érdemeket szerzett orvos, botanikus, mineralógus és kémikus, ANTONIO GIOVANNI SCOPOLI (Cavalese, Tirol, 1723. jún. 3. – Pavia, 1788. máj. 8.) az innsbrucki egyetemen szerzett orvosdoktori képesítést. Másfél évtizeden át a dalmáciai Idria higanybányáinak orvosa volt. Ezalatt teljesedett ki –gyermekkori érdeklődésén alapuló – botanikai munkássága. Gyűjtésének és rendszerezésének eredményeit Bécsben adta ki két kötetben. Behatóan foglalkozott a bányászok és kohászok egészségvédelmével, a krónikus higanymérgezés megelőzésével és kezelésével. Érdeklődése így fordult az ásványok felé. 1771-ben adta közre tapasztalatait a higanyérc ásványairól és a higany-betegségekről. 1763-tól az újonnan alapított idriai bányászati-kohászati iskolában tanított; itt kezdte meg természettudományi tanulmányainak évkönyvekben való kiadását. Szakmai tekintélye révén nevezték ki 1769-ben, a neves Jacquin professzor utódaként a selmeci bányász-kohász akadémia professzorává. Itt egy évtizeden keresztül ásványtant, kémiát és elméleti kohászattant adott elő. Nagy érdeme van abban, hogy a Jacquin által megkezdett laboratóriumi oktatási módszer továbbfejlesztésével az akadémia világhírnévre tett szert; a selmeci módszer szolgált mintául az első új típusú műszaki egyetem, a párizsi École Polytechnique megszervezésénél az 1790-es években. Magyarországon Scopoli volt az első, aki szakszerűen felépített tananyagra alapozva ásványtant adott elő felsőfokú intézményben. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az első magyarországi ásványtani összefoglaló mű. Elsőként vette tervbe hazánk ásványainak teljes feldolgozását, rendszerezését és kiadását, azonban ebből csak az első kötet jelent meg, Prágában, 1776-ban. Selmecen szerzett kémiai és kohászati tapasztalatait összefoglaló művei latinul, olaszul és németül láttak napvilágot. 1779-ben a páviai egyetem meghívására hazatért. A kémia és botanika professzoraként még kiadta botanikai alapvetését, majd szülőföldjén 65 évesen hunyt el.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998 [Zsámboki László])

A modern magyar építészet és iparművészet jeles képviselője, KOZMA LAJOS (Kiskorpád, 1884. jún. 3. – Budapest, 1948. nov. 26.) 1906-ban szerzett építészmérnöki diplomát Budapesten. Tagja volt a Kós Károly által vezetett Fiatalok csoportjának, amely finn mintára igyekezett a népművészetből kiinduló korszerű művészetet teremteni. 1909-ben Párizsban volt ösztöndíjas, Matisse-nál tanult festeni. 1913-ban bécsi mintára megalapította a Magyar Műhelyt bútorok, iparművészeti tárgyak tervezésére. A Tanácsköztársaság alatt egyetemi tanári kinevezést kapott és a Művészeti Direktórium tagja lett, ezért az elkövetkező évtizedekben nem kapott állami megrendelést. Vagyonos polgároknak tervezett villákat, sok esetben a belsőépítészeti feladatokat is ő látta el. Épületei szellősek, világosak, hatalmas üvegfelületekkel, teraszokkal ellátva illeszkednek a tájba. A belső kialakítás általában változtatható a család létszámának illetve az életstílus változásának megfelelően. A háború évei alatt írta jelentős tanulmányát Az új ház címmel, melyben művészi elveit foglalta össze. 1945 után rehabilitálták, egyetemi tanár lett, később az Iparművészeti Főiskola igazgatója.
Legjelentősebb munkái: a Rózsavölgyi zeneműbolt berendezése, a gyomai Kner család villája, egy art deco stílusú fogorvosi rendelő berendezése a Kígyó utcában, a mozival kombinált Átrium bérház a Margit körúton.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)

oldal eleje>>>

pedagogusnap2

                              Radnóti Miklós: Június
                                          Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
                                          az ég derűs, nincs homlokán redő,
                                          utak mentén virágzik mind az ákác,
                                          a csermelynek arany taréja nő
                                          s a fényes levegőbe villogó
                                          jeleket ír egy lustán hősködő
                                          gyémántos testű nagy szitakötő.
punkosd 2

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Mária, Aranyház!”

A pünkösd kettős ünnepe utáni tizedik napra (csütörtökre) a katolikus naptárban úrnapja esik. Ezen a napon „Krisztus titokzatos testét” (Corpus Christi Mysticum) az oltáriszentséget ünnepli az egyház. Kötelező – piros betűs – ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna (†1258) hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Júlianna a látomását úgy értelmezte, hogy a Hold az egyházi évet (!) jelképezi, amelyből valami hiányzik, mégpedig az oltáriszentség ünnepe. Az ünneppé nyilvánítás közvetlen előzménye a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda volt. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték néki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett. (L. Nagy Szent Gergely hasonló nagycsütörtöki csodáját.) A pápának maga felé hajlott a keze: Úrnapja időpontjának megválasztásával saját nevét, – névünnepét is fényesebbé tette.
Az ünnep fő eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az oltáriszentséget. A körmenet útvonala mentén négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás (evangélium-éneklés és áldás) céljára. (E sajátságok arra vallanak, hogy a „szentostya” útvonala a Nap éves pályáját jelképezi, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik. Úrnapja ebbe az időszakba esik.) Az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmot szórnak. A virágszőnyeg (másutt széna- és illatos füvek terítik be a körmenet útvonalát) és a díszítésre szolgáló zöldágak varázserejű szentelményeknek számítottak; hasonló hatást tulajdonítottak nekik, mint más ünnepek „megszentelődött” növényeinek (főleg betegség és villámcsapás ellen varázsoltak velük). Az oltáriszentséget a talpas szentségtartóban, más néven úrmutatóban (latin: monstrantia) hordozzák körül, s abban teszik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Ez a vallásgyakorlat is a XIII. században keletkezett. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.

 

Biblia – Jn 6,51–58 – Úrnapja>>>
Szent István Társulati Biblia

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.

urnapja

Jankovics Marcell: Mély a múltnak kútja
(részlet)
Egy hallgatag katolikus jelkép – a szentségtartó

Ami az úrmutatón nem változik: a fémrészeket mindenkor aranyból, a Nap féméből készítették (bár a szegényebb eklézsiák csak aranyoztatták), és a doboz, tornyocska, kápolna vagy sugár koszorúzta forma közepén ott az üveggel óvott nyílás, amelyben a Jézus-monogramos, feszületet ábrázoló, nagy kerek ostyát holdsarló alakú foglalat („holdacska”, lat. lunula) tartja. A lunula alkalmazását talán Lüttichi Szent Júlianna látomása sugallta, de fordítva is történhetett; mármint hogy az ostyatartó holdacska volt a legendás látomás ihletője. Mindjárt látni fogjuk, miért. (Az az érvelés ui., hogy a Hold az egyházi évet jelképezné, nem áll meg, mivel a középkori felfogás szerint az egyház – lat. Ecclesia – jelképe a Nap, és nem a Hold volt; az utóbbi a judaizmust – lat. Synagogát képviselte.)
Formaváltozásai ellenére a szentségtartó mindenkor Mária-jelkép. Azt példázza, hogy Jézus testének első tartója, hordozója az anyai méh volt. A kezdetlegesebb edényforma szimbolikus jelentésére a litánia eme Mária-megszólítása vet fényt: „Tiszteletes Edény!” (Nem beszélve arról, hogy a különféle edények, köztük a halotti urna is, már az újkőkorban nőt formáztak, s minthogy földből készültek, a földanyát jelképezték.) A tornyos kápolna alakú tartó az anyaszentegyház miniatűr jelképes makettje, miközben a Szűzanyát is formázza, amire a litánia más sorai utalnak: „Elefántcsonttorony!”, „Mária, aranyház!” A sugaras, mandorlás forma archaikus szimbólumot idéz meg: a női öl ősi, szublimált jelképe ez, a középen lyukas fénykoszorú, sugaras rombusz, benne a Gyermeket szimbolizáló ostyával. Bizonyos értelemben az ostyát tartó „holdacska” és a Napba öltözött asszony miniatűr képmása is ezt sugározza a szemnek.

 

Kaffka Margit: Úrnapja>>>
(részlet)

Fiatal pompájú gallyakat tördeltek le akkor útszéli oltárok díszéül, és halódó leheletük nyers és keserű zamata úszott a kis templomváros utcái, terei fölött. Illat, az erjedés szomorú mélysége és izgalmas jelentőségek; összetaposott virágtestek csípős és forró zamata kavargott a fulladt zsolozsmák gőzével, verítékes embertömegek sűrű páráival az átmelegült, napfényes porban. Mi a kolostorból indultunk sorral a nagytemplom felé. Lesütött szemű, fehér-fekete apácák lépdeltek itt-ott mellettünk, fáradhatatlan ajkkal suttogva örök imáikat, míg sápadt ujjaik az olvasó halálfejes csontszemeit cserélgették hevesen, hogy távoltartsák zavartalan szívüktől az utca színeit, e külső, világi képek zagyvaságát.
09720feher

Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját PEDAGÓGUSNAPnak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozhatóak szakmai díjak. Megünneplése sokat veszített hivatalos jellegéből, intézményi szinten elsősorban a gyermekek köszöntik tanáraikat.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

02 sarga rozsa

                                 Kosztolányi Dezső: Tanár az én apám
                                                    Tanár az én apám. Ha jár a vidéki
                                                    városban, gyermekek köszöntik ősz fejét,
                                                    kicsinyek és nagyok, régi tanítványok,
                                                    elmúlt életükre emlékezve, lassan
                                                    leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók,
                                                    kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek,
                                                    írnokok, katonák s olykor egy országos
                                                    képviselő is. Mert nagy az én családom.
                                                    Nagy az én családom. Kelettől nyugatig,
                                                    nyugattól keletig. Nagy a mi családunk.
                                                    Mikor vele megyek, fogva öreg karját,
                                                    vezetve az úton, a szívem kitágul,
                                                    s szívek közt énekel elhagyatott szívem.
                                                    Az én édesapám az emberek apja
                                                    s én az emberek testvére vagyok.

orchidea

Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványom>>>
(részlet)

Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.

pedagogusnap13

Juhász Gyula: Tanítónő a végeken>>>

                                               Egy szürke és hervadt faluba láttam,
                                               A tót hegyek közt árván, csendesen,
                                               Verbéna fonnyadt kicsi ablakában,
                                               Szívében egy távoli szerelem.
                                               A büszke Pestről jött a bús határra,
                                               Egy zongora volt minden vágya itt,
                                               Egy álmodozó hangszer a szobába,
                                               Hogy játssza rajta Schumann dalait.
                                               Hogy játssza rajta eljátszott szerelmét
                                               És a szegény, kicsúfolt életét
                                               S hogy játsszon véle sok, bús, boldog emlék...
                                               Elvitt idő és elvitt messzeség,
                                               De sokszor gondolok rád, karcsú, szőke,
                                               Reménytelen, kedves Hamupipőke!

 

A hagyományok szerint több mint ötven éve minden év június első vasárnapján ünnepli közel 300 ezer építő- és építőanyag-iparban dolgozó AZ ÉPÍTŐK NAPJÁt.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

 Szent Erazmus (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Szent Erazmus (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött
Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es augsburgi kiadásából)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Erazmus vértanú (†303). Beleit a legenda szerint orsóra tekerve szakították ki, ezért a bélgörcsben szenvedők patrónusa, másfelől a csörlőre, gugorára emlékeztetve az esztergályosoké és olykor, főleg a Földközi-tenger partvidékein a hajósoké is.
Névünnepe már a Pray-kódex misenaptárában föltűnik. Az egész magyar középkorban számontartják, mégsem tartozik a nagyhírű hazai szentek közé. Kódexeink nem szólnak róla. Régi tisztességét a szórványosan máig felbukkanó keresztnév, továbbá a belőle képzett családnevek mégis tanúsítják. Mikesy Sándor vizsgálatai szerint idetartozik a Rézmán, Rázmán, Rásó, Rázsó, Rézső név. Tiszteletét a jámborabb hívek tudatában napjainkban ébren tartja, hogy Erazmus a Tizennégy Segítőszent egyike. A gyöngyöspatai öregasszonyok bélfájásról Erámust máig segítségül hívják.

buza

A magyar malomipar jeles személyisége, FREISSLEDER NÁNDOR (?, 1840. jún. 2. – Budapest, ?) képzett molnár volt, majd az 1868-ban alapított Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalmi Rt. egyik részvényese és vezérigazgatója lett. Szoros együttműködést alakított ki a Ganz gyárral, főként Mechwart Andrással. Két hengerszék szabadalmát 1885-ben valósították meg, és évtizedekig alkalmazták. Az Országos Magyar Malomegyesület egyik vezetője volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

oldal eleje>>>

                                  Vasadi Péter: Egy éj, egy nap
                                                  "...S elébem jő a nappal.
                                                  Karját lógatja combja
                                                  mellett. Elnyűvött szolga,
                                                  akit bár senki sem kíván,
                                                  beállít reggelente.
                                                  Én kedvelem. Nem téveszt
                                                  meg, hogy hallgatag. Sovány
                                                  testében, beomlott tüdeje
                                                  mögött törvény dobol.
                                                  Hellyel kínálom s vallatom."

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Június

Egykorú magyarázat szerint a hónap névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius) római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta (népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét. (Február 1-jén, mely hónap a Februa „álnéven” rejtőzködő Junónak volt szentelve, Iuno Sospita, az „Oltalmazó” Juno templomának avatásáról emlékeztek meg.) Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának és az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart. 11-én ülték a Matralia ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek.
Mater Matutát a görög Leukotheával („Fehér Istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó a névrokonságtól függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér „anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún. 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).
A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval. A napisten szekeréről aláhulló Phaethón ugyancsak június havát jelképezi (Phaethónt a kutatás Kronosz/Saturnusszal azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénben aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték, az antik csillaghit viszont a Rák és az Oroszlán havát a bukott Szaturnusz időszakának tekintette. A hagyomány úgy tartja, hogy a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér keréknyoma. A nyári napforduló helye viszont jó kétezer éve a Tejúton van).
Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

alt 

Június
népi mondóka
Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.

A késmárki FRÖHLICH DÁVID (1595–1648) lelkész, tanár, természetkutató, császári matematikus és csillagász 1615. június 1-jén megmászta a Tátra legmagasabb csúcsát, feltehetően a Lomnici-csúcsot. Ez volt Európában az egyik legkorábbi természetmegfigyelő hegymászás, amelynek során Fröhlich több helyes és értékes megállapítást tett; például megfigyelte, hogy a felhők nincsenek olyan rendkívül magasan, mint azt akkoriban hitték. Az út leírása Bártfán jelent meg 1639-ben Medulla geographiae practicae címmel.
Fröhlich Dávid a kopernikuszi világkép híve volt, az első magyar földrajzkönyv írója. 1622 és 1642 között rendszeresen szerkesztett naptárakat, az 1640-i éviben foglalt állást határozottan Kopernikusz rendszere mellett.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

Magas-Tátra
Observatory Skalnate pleso.jpg
Obszervatórium a Kő-pataki-tónál, háttérben a Lomnici-csúcs

Hely Szlovákia, Lengyelország
Hegység Kárpátok
Legmagasabb pont Gerlachfalvi-csúcs
(2655 m)
Terület 786 km2

Kora reggelenként ki-kimentem a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, hol hajdan Caraffa ágyúi ordították e martírvárosra: rettegj! Innen néztem szét a vidékre, mely gyönyörködve mutogatta magát előttem, mint a gyermek, kinek édesanyja új ruhát hozott. Mert ekkor jött meg a természet anyja, a gondos tavasz és öltöztette meztelen gyermekét szép, új, tarka köntösbe. Tiszta időben éjszaknyugatról magas bércek vállai fölött a Tátra hófedett csúcsa piroslott a nap első sugaraitól, mint valami borozó aggastyán király homloka.
[…]
És eléri az ember a szepesi határt, melyet Branyiszkónak neveznek, és áll az egyik oldalon lejtős, s a másikon meredek roppant bérc tetején, honnan belát a gyönyörű Szepes tündérvölgyébe, látja Váralját s mellette puszta várfalakat, melyeknek egykor bíboros termében született Zápolya; látni pedig  a láthatár végén egész magamivoltában azt a kis vakandturást, mit Tátrának neveznek; mindezt látja az utazó, és ha az utazó költő, akkor fölkiált, mondván:…nem, semmit sem szól, nem szólhat, némán bámul; ha pedig az utazó kritikus, akkor föllelkesül szívének kilenc-tized része, s azt mormogja fogai közt: meglehetős!

[…]
Másnap jókor reggel Késmárkra értünk, a Kárpátok tövéhez, és …esős idő volt. Egy fikarcot sem láthattunk a Kárpátokból. És mégis azt mondják, hogy Tantalus históriája mese! Hányszor van az életben, hogy mikor az ember már szinte ujja hegyével éri az almát, a sors elkapja tőle s fügét mutat!

[…]
Nagyon resteltem azt a históriát, hogy csak egy napomat szántam Késmárknak, s akkor sem láthattam az eső miatt a Kárpátokat onnan, ahonnan legjobban láthatni. Azonban szerencsémre másnap reggel korán indultunk; ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig…mert aztán fölriadt – tán a kocsizörgésre – s mintegy elszégyenülve burkolta magát ködpaplanába…a Tártra…a szép leány.

A reneszánsz humanista polihisztor, tudós, történész és orvos, ZSÁMBOKI JÁNOS (Nagyszombat, 1531. jún. 1. – Bécs, 1584. jún. 13.) neve több változatban is fennmaradt (Sámbéki, Sambuky); legismertebb a latin Sambucus változat, műveit általában így szignálta. Vagyonos polgár fia volt, apja tizenegy éves korától Bécsben neveltette. Huszonkét esztendőn keresztül vándorolt a világban, megfordult Lipcsében, Wittenbergben, Ingolstadtban, Strassburgban és Párizsban. Főként nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott, végül Páduában orvosi képesítést is szerzett. Hatalmas kézirat-, könyv- és éremgyűjteményét is utazásai során alapozta meg. 1564-ben végleg letelepedett Bécsben, ahol udvari orvos és történész lett; rendszeresen utazott könyvbeszerző utakra a császári könyvtár részére. Időközben ő maga is 3000 kötetes könyvgyűjteményre tett szert.
Zsámboki orvosi tevékenysége kevésbé volt jelentős, igazából filológusnak tekinthető, ezen a területen rendkívül fontos munkát végzett. Közreadta Janus Pannonius verseit, számos ókori görög és római szerző művét latin nyelven, a magyar törvénytárat, nevéhez fűződik a teljes Bonfini-kiadás, melyhez kommentárokat is fűzött. Térképkiadásai is jelentősek, különösen az Erdélyt és Dalmáciát bemutatóak. Igaz, ezeknek topográfiai pontosságát azóta többször kétségbe vonták, de nagyon jelentősek a gazdasági földrajzra vonatkozó közlései (hol mit termesztettek, tenyésztettek, bányásztak). Zsámboki munkásságának jelentőségét az adja, hogy munkáin keresztül Magyarország múltját és jelenét az érdeklődő külföldi kortársak megismerhették, azóta fellelhetetlen kéziratokat őrzött meg másodközléseiben és ezek máig fontos forrásmunkái a tudománynak. Hatalmas könyvtárának anyagát 1941-ben Gulyás Pál rendezte bibliográfiába. Több műve jelent meg reprint kiadásban.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

BÁTOR BÉLA, (Budapest, 1921. jún. 1. – Budapest, 1990. jan. 15.): mérnök, az első Heller-Forgó berendezés gépészeti tervezője.
Budapesten érettségizett, majd a világháború befejeztével, 1945–46-ben a Duna-hidak újjáépítésére alakult építésvezetőségén műhelyfőnök volt. Közben a Felsőipariskolában technikusi képesítést szerzett. 1947-től 1954-ig a Magyar Optikai Művekben dolgozott. A Műszaki Egyetem elvégzése után az egyetemen az energetikát oktatta, mint meghívott előadó. 1969-től 1981-ig az Energiafelügyelet igazgatóhelyettese volt. Kutatásaiban az égés és gázosítás elméletével foglalkozott. Tagja volt az MTA Energetikai Bizottságának. MTESZ-díjjal, Segner-díjjal tüntették ki. Jelentős szakirodalmi munkássága is. Fontosabb írásai: A berendezések állagmegőrzésének, valamint az energiaveszteségek csökkentésének módszerei (Klopfer Jenővel és Szepesi Endrével, Bp., 1951); Égés és robbanáselmélet. 1. (Bp., 1980, 1984).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

oldal eleje>>> 

gyongyvirag

                                  Lesznai Anna: Elviharzott május
                                                     "...Május, be jó, hogy elmúlsz!
                                                     Gyötrelmes ünneped
                                                     Öröklétszomjazó,
                                                     Száguldó pillanat.
                                                     Most tisztább lesz a menny,
                                                     Sötétebb lesz a lomb
                                                     Lassúbb a szívverés,
                                                     Az árnyas fák alatt..."

tn szent petronella

Szent Petronella (Illusztráció a Pannonhalmán őrzött
Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány
1482-es augsburgi kiadásából)

 

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Petronella Szent Péter leánya volt. Nevét, ünnepét a középkori Magyarország misekönyvei számontartják. Keresztnévként is eléggé elterjedt. Pötöle elenyészett Fejér megyei falu templomának hajdani Petronella-titulusáról kapta elmagyarosodott nevét. Még a múlt század elején is állottak Abasár középkori Petronillatemplomának romjai.
Az Érdy-kódex szerint– ő színében, személyében felette igen szép volna. Úr Jézus Krisztushoz kedég szeplőtelen életében és buzgó szeretetében annál es szebb és ékesb vala. Köszvény kínozta, de atyja nem gyógyította meg. Az apostolok kérlelésére azt válaszolta, hogy úgy jobb neki. Mégis megparancsolta: Petronella kelj föl, és szolgálj minekünk. Úgy is történt, a lány meggyógyult. Utána azonban Péter mégis visszaparancsolta az ágyba. Petronella szót fogadott, most meg a feje kezdett fájni. Mikor azonban Jézus szeretetében még tökéletesebb lett, teljesen meggyógyult.
Egy Flaccus nevezetű pogány ispán feleségül kérte. Az Érdy-kódex nem említi, de más forrásból tudjuk, hogy kérőjét arra kérte, engedjen neki három napot a mennyegzőre való készülésre. Utána küldjön érte szüzeket, hogy a vőlegény palotájába vezessék. Ő pedig ezalatt imádkozott, böjtölt, virrasztott, megáldozott, hogy az Égi Vőlegény szólítsa magához. Így is történt. A koszorúslányok már csak a temetésére tudták elkísérni. A legenda mintha balladaköltészetünkben élne tovább (Szép Örzsébet, Piros Szép Örzsébet, Fogarasi István húga).
Néphagyományunk egyes vidékeken csak kalendáriumi jeles napként tartja valahol számon: derűs ideje jó kendertermést ígér.

 

Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)

Petronella, kinek életrajzát Szent Marcellus írta meg, Szent Péter apostol leánya volt. Túlzott szépsége miatt atyja akaratából állandó láz gyötörte. Egy alkalommal, mikor náluk vendégeskedtek a tanítványok, Titus így szólt Péterhez: „Minden beteget meggyógyítasz; miért éppen Petronellát hagyod betegeskedni?” Erre Péter: „Mert ez válik javára. De hogy azt ne gondolja valaki, hogy szavaimmal csak takargatom azt, hogy nem vagyok képes meggyógyítani: kelj csak fel gyorsan, Petronella – fordult a leányhoz –, és szolgálj nekünk!” Erre tüstént fölkelt makkegészségesen, és szolgált nekik. Miután pedig kiszolgálta őket, ezt mondta Péter: „Petronellám, térj vissza ágyadba!” Vissza is tért, és újra belázasodott.
Amikor viszont már tökéletesedni kezdett Isten szerelmében, végleg meggyógyította őt.
Eljött Petronellához egy Flaccus nevű nemes, hogy szépségéért feleségül vegye. Ezt a választ kapta: „Védtelen leányhoz fegyveresekkel jössz? Ha azt akarod, hogy a feleséged legyek, küldj hozzám három nap múlva tisztes asszonyokat és szüzeket, kik házadba kísérnek.” Mialatt Flaccus ezt intézte, Petronella buzgó böjtölésbe és imádkozásba kezdett, magához vette az Úr testét, majd ágynak esett, és harmadnapon elköltözött az Úrhoz.
Flaccus úgy érezte, hogy bolonddá tették. Erre Petronella egyik barátnője, Felicula után vetette magát, és ráparancsolt, hogy vagy jöjjön hozzá feleségül, vagy áldozzon a bálványoknak. Az mindkettőt megtagadta, a prefektus pedig hét napra étlen-szomjan börtönbe vetette, majd a kínpadon halálra gyötrette, s testét a csatornába vetette. Szent Nicomedes azonban kiemelte és eltemette. Ezért Flaccus maga elé rendelte Nicomedest is, és mivel megtagadta az áldozatbemutatást, ólmos botokkal agyonverette, s holttestét a Tiberisbe vettette; de egy klerikus, név szerint Justus kiemelte, és méltóképpen eltemette.

 

A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) sajtóról és kommunikációról szóló „Inter Mirifica” kezdetű, 1963-ban kelt határozata kezdeményezte, hogy minden évben egy vasárnapon legyen A KATOLIKUS egyházban a TÖMEGTÁJÉKOZTATÁS VILÁGNAPJA. A másik mérvadó vatikáni nyilatkozat a „Communio et Progressio” című lelkipásztori határozat. 1967 óta tartják ezt a napot, nálunk húsvét VI. vasárnapján. Január 24-én minden évben pápai üzenetet adnak ki, mely meghatározza és kifejti a májusi nap témáját.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

 

Magyar Katolikus Rádió honlapja>>>

A Vatikáni Rádió honlapja>>>

Szombathelyi Egyházmegye honlapja>>>

Mária Magdolna Plébánia Zalaegerszeg>>>

A Magyar Katolikus Egyház honlapja>>>

magyar-kurir

A Magyar Kurír katolikus napilap honlapja>>>

kim

A katolikus Ifjúsági Mozgalom honlapja>>>

uj-ember

Az ÚJ Ember katolikus könyvesbolt, hetilap és magazin honlapja>>>

a viglia folyirat honlapja

A Vigília folyóirat honlapja>>>

 

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) 1986-tól május 31-ét DOHÁNYMENTES VILÁGNAPpá nyilvánította, bízva abban, hogy a dohányzással kapcsolatos halál megelőzhető. Minden nyolcadik percben meghal valahol valaki a világban a dohány ártalmai miatt. Ezt megelőzendő a WHO különböző programokat, kampányokat, felhívásokat indított, s ennek jegyében tartják minden évben a dohánymentes világnapot is.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

a-dohanyzas-artalmassagarol

Anton Pavlovics Csehov: A dohányzás ártalmasságáról
(részlet)

Mai előadásom tárgyául, hogy úgy mondjam, azt a kárt választottam, amit a dohányélvezet okoz az emberiségnek. Jómagam is dohányzom, de a feleségem úgy határozott, hogy én itt ma a dohányzás ártalmasságáról tartsak előadást, ellenvetésről tehát szó sem lehet. Hát ha dohányzás, legyen dohányzás - nekem olyan mindegy, önöket pedig, igen tisztelt uraim, felszólítom, hogy előadásomat megillető komolysággal hallgassák meg, mert ellenkező esetben rossz vége lehet a dolognak.
Akit viszont elijeszt a száraz, tudományos előadásmód, vagy akinek nem tetszik a téma, az nem köteles meghallgatni

hosszu-elet

                                    Vajda János: A jó egészség és a hosszú élet titka
                                                                 (részlet)
                                            Hogy az egészségre haszon általában
                                            Nem igen van, sőt kár rejlik a pipában,
                                            Orvosok vitassák, én csak annyit mondok,
                                            Ha egy kicsit árt is, élvezetes dolog.
                                            De ennek is megvan a maga mértéke.
                                            Minden attól függ, hogy ezt jól megértéd-e?
                                            Tüdőnek, gyomornak lehet ártalmára,
                                            Használva Hűbele Balázsok módjára.
                                            Minden élvezetnek általános kulcsa:
                                            Az ember fölöttébb hosszúra ne nyujtsa.
                                            Mint más egyebet is, vedd elő pipádat
                                            Mindig akkor, ha már nagyon megkivántad.
                                            Mert az orvosok is nem ok nélkül tartják,
                                            A sok dohányzástól támad a szádban rák.
                                            Ahol pedig ez van, ott minden hiába,
                                            Ennek a gyógytárban nincsen orvossága.

egeszseg

BÁRÁNY NÁNDOR, (Kisbér, 1899. máj. 31. – Budapest, 1977. okt. 6.): gépészmérnök, egyetemi tanár, az alkalmazott optika hazai úttörője.
Már 17 éves korában díjat nyert színképelemzéssel foglalkozó pályamunkájával. Érettségi után (1917) katonai szolgálatra hívták be. 1923-ban iratkozott be a budapesti műegyetem gépészmérnöki karára, itt szerezte oklevelét 1928-ban. Utána átvették a honvédség kötelékébe, s mint műszaki tiszt mérnök őrnagyi rangot szerzett; 1945-ig a Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézetben végzett optikai kutatómunkát. 1954-től a budapesti műszaki egyetemen docens, 1956-tól egyetemi tanár, 1957-től a finommechanikai-optikai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1967-ben ment nyugdíjba. Az optikai-finommechanikai műszerszerkesztés területén számos új, tudományosan megalapozott tervezési metodika fűződik nevéhez. 1974-től társszerkesztője volt a Finommechanika-Mikrotechnika című tudományos folyóiratnak. Tehetséges amatőrfényképész volt, több pályázatot nyert. A Fotóművészet című lapba számos népszerű tudományos cikket írt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

 

Fejér Zoltán: Fejezetek a magyar fotóipar történetéből
(részlet)

100 éve született dr. Bárány Nándor

Korai színes felvételei elkészítésében valószínileg Hasenfeld Oszkár, az 1950-es évek tárgyfotóiban az Optikai Kutató fotósa, Bicskei Rezső segítette. (Ez utóbbi megállapítást egyes képaláírások egyértelműsítik, mások nem. Ilyenkor szaporodnak az életműben eligazodni szándékozó ősz hajszálai...) Jegyzetekből kimutatható, hogy egyes képek beállítását dr. Bárány, míg a felvételezést – és gondolom, a laborálást – Bicskei végezte.
Mind önéletrajzai, mind a mások által összeállított méltatások eltekintenek cikkei felsorolásától, pedig ezek szakmai hatása azok megjelenésekor egyenrangú volt könyveiével. Az utódok feladata a bibliográfia részletes összeállítása, éppúgy, mint dr. Bárány közvetett hatásának kimutatása. Még nehezebb, szinte megoldhatatlan a kulisszák mögötti szakértői ténykedésének dokumentálása. Egy, a Magyar Országos Levéltárban talált, 1948-as dátumú, az Iparügyi Minisztériumnak címzett feljegyzés – legnagyobb megdöbbenésemre – öt olyan fényképezőgép-típus kifejlesztését és gyártását irányozza elő, melyek a következő években, 1954 és 1961 között meg is valósultak. Aligha túlzás, hogy a sorok közül dr. Bárány szakmai tapasztalata, éleslátása érezhető ki.
Forrás: Fotóművészet, 1999. 3–4. szám

 

A magyarországi madártani kutatások kiváló művelője és a sísport hazai népszerűsítője, CHERNEL ISTVÁN (Kőszeg, 1865. máj. 31. – Köszeg, 1922. febr. 21.) szülei kívánságára jogot tanult és a közigazgatásban kezdte pályafutását, de a madártan már középiskolás korában olyannyira érdekelte, hogy kisdiákként kitanulta az állatpreparálást. 1887-es erdélyi tanulmányútján ismerkedett meg Hermann Ottóval és ez a találkozás sorsdöntőnek bizonyult: állását elhagyva végleg az ornitológiának szentelte életét, tudományos kutató lett. 1891-ben Norvégiába utazott, ahol a madártani és földrajzi megfigyelések mellett síelni is megtanult és hazatérte után ennek az ekkor nálunk még nem túl népszerű sportnak a lelkes propagátora lett. 1908-ban megszervezte a szombathelyi múzeum természetrajzi osztályát. 1916-ban, Hermann Ottó halála után őt nevezték ki utódjául a Madártani Intézet igazgatói székébe. Az ornitológia területén főműve a Magyarország madarai című háromkötetes könyv. Írt norvégiai utazásáról is, sőt, kiadta A lábszánkózás kézikönyvét.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja>>>

 

A csillagászati fényképezés magyarországi meghonosítója, GOTHARD JENŐ>>>  (Herény, 1857. máj. 31. – Herény, 1919. máj. 29.) a bécsi műegyetem gépészeti karán tanult, emellett csillagászati és geodéziai ismereteket is szerzett. Hazatérte után Herényi Műcsarnok elnevezésű laboratóriumában műszerek készítésével foglalkozott. Konkoly Thege Miklós hatására 1881-ben megalapította asztrofizikai obszervatóriumát. Legjelentősebb eredményeit a csillagászati fényképezés terén érte el; nagyban hozzájárult a fényképezésnek a csillagászati kutatásokban való alkalmazásához. Ő mutatta ki először fotográfiai úton a Lyra gyűrűs köd centrális csillagát 1886-ban. Különösen értékesek az üstökösök és színképeik fényképezésében elért eredményei. Jelentős munkát végzett a változó színképű illetve változó fényességű csillagok vizsgálatában. A XIX. század végén nemzetközileg elismert szaktekintélynek számított. Kiváló műszertervező volt. A kétaknás fényképezőgépek alaptípusát ő alkotta meg. Elsőnek ő rögzített színes napszínképet. Ő írt Magyarországon először összefoglaló munkát a fényképezés tudományos és technikai alkalmazásáról.
A csillagászat mellett egyéb jelentős műszaki alkotó tevékenységet is folytatott. 1895-ben az Ikervár mellett létesített első hazai vízierőmű egyik tervezője és műszaki igazgatója volt. Az ő nevéhez fűződik az első magyarországi nagy távolságú, 178 km-es telefon-összeköttetés megteremtése 1881-ben.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)

Orbán Viktor (Székesfehérvár, 1963. május 31. –) magyar politikus. Országos ismertséget Nagy Imre és társai újratemetésén elmondott beszédével szerzett. 1988-ban a Fidesz egyik alapítója, majd 1993-ig választmányának tagja. 1993 és 2000 között, illetve 2003-tól a párt elnöke. 1990-től országgyűlési képviselő, 1994-ig a Fidesz frakcióvezetője. 1992-től 2000-ig a Liberális Internacionálé, 2002-től az Európai Néppárt egyik alelnöke. 1998 és 2002 között és 2010. május 29-től Magyarország miniszterelnöke.

 

Orbán Viktor
Orbán Viktor MEH.jpg
Magyarország miniszterelnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2010. május 29.
Helyettes Semjén Zsolt, Navracsics Tibor
Előd Bajnai Gordon
A harmadik Magyar Köztársaság
4. miniszterelnöke
Hivatali idő
1998. július 6.2002. május 27.
Elnök Göncz Árpád, Mádl Ferenc (első Orbán-kormány)
Sólyom László, Schmitt Pál, Áder János
(második Orbán-kormány)
Előd Horn Gyula
Utód Medgyessy Péter

Született magyar Székesfehérvár
1963. május 31. (49 éves)
Párt Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Fidesz New logo.jpg
Választókerület Fejér megyei lista

Házastárs Lévai Anikó
Foglalkozás jogász, politikus
Vallás református

 

oldal eleje>>>

hideg-majus

                                     Ady Endre: Hideg május
                                                  " Nem tudom én, hisz május volna most is,
                                                  Van most is asszony, fény, illat, meleg,
                                                  Elvétve tán nyit orgonavirág is,
                                                  Vannak tán most is ifjú emberek,
                                                  Józan eszét tán most elhajítja
                                                  Mámoros éjjel egy-egy szeladon: -
                                                  De mégis, mégis nem lángolunk, mint régen,
                                                  Olyan ész nélkül, olyan szabadon..."

 

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
„Ó, dicsőséges szent jobb kéz,…”

dicso-jobb-kElső királyunk kézereklyéjének, a Szent Jobbnak külön ünnepnapot szentelt a magyar katolikus egyház, melyet hajdanán országszerte megültek. A Szent Jobb megtalálásának emléknapját, május 30-át már a XIII. sz. eleji hazai naptárak említik. „Csodás” megtalálásának története is tartalmaz naptári érdekességet.
Amikor Szent László királyunk 1083. augusztus 20-án Szent István fehérvári sírját kibonttatta, a tetem jobb keze a királyi pecsétgyűrűvel már nem volt a sírban. Még István halálát követően választhatták le a holttestről, és kerülhetett ereklyeként a káptalani kincstárba. Mint később kiderült, innét „mentette át” a kincstartó, Merkúr, fehérvári prépost saját bihari, családi monostorába. Merkúr ereklyegyűjtő szenvedélyéről tudott László király, ezért, amikor a kezet sem a sírban, sem a kincstárban nem találták, azonnal ráterelődött a gyanú. A király a rákövetkező évben május 30-án meglátogatta Merkúrt Berettyó menti egyházában. Az egykori kincstartó mindent bevallott, de hogy a felelősségre vonást elkerülje, legendát kerített a tolvajlás köré. Eszerint a szent ereklyét egy angyal bízta volna rá azzal, hogy – az István halálát követő zavaros időkre való tekintettel – csak alkalmas időben fedje fel, minek jutott a birtokába. László jó politikus volt, elfogadta a magyarázkodást, s ezzel a legendát is hitelesítette. A helyszínen új kőmonostort építtetett, ez a Szent Jobb monostor, amely a köréje épült mezővárosnak is nevet adott. (Szentjobb – román Sîniob lett az ereklye középkori őrző helye.)
A Szent Jobb ellopásának és megtalálásának történetét sajátos színbe vonja, hogy a tolvaj szarka papot – mit ad Isten – épp Merkúrnak hívták, s éppen az Ikrek havában (a Merkúr bolygó „otthonában”) akadtak a birtokában lévő ellopott ereklyére, mely ráadásul éppen az a testrész, melyet a csillaghit a Merkúr védnöksége alá helyezett! Nem kétlem, hogy az esemény nagyjából így zajlott le, de a háromszoros egybeesés sem lehet véletlen. Feltevésem szerint a történet első lejegyzőinek valamelyike – talán királyi parancsra –, hogy mondandójának nagyobb nyomatékot adjon, kissé módosított a tényeken. Vagy a tolvaj prépost nevét, vagy az ereklye megtalálásának időpontját igazította át. E szimbólumokra érzékeny korban a fennmaradt leírás mégsem tűnt gyanúsnak, épp ellenkezőleg, a csodás egybeesések a súlyát, hitelét gyarapították.
Államalapító és törvényalkotó szent királyunk kézereklyéje a magyar államiság jelképe lett, országos tisztelete ezen alapult. S hogy miért épp a jobbja? A jobbkezesek számbeli fölénye, e többség baljának sutasága szülte azt a képzetet, hogy a jobb kéztől származik minden jó, s a baltól minden rossz. Ez a nyelvben is tükröződik. Az angol right nemcsak „jobbot”, hanem „igazat” és „jogot” is jelent, a régi magyar nyelvben a Szent Jobb és a Szent Jog szinonim kifejezés volt.

szent-jobb

Illyés András: A Szent Jobb>>>

(részlet)

Szent László király szorgalmatoson keresvén a Szent István király gyűrűjét, a püspökök keze által, kezdé kimeríttetni a testből lött megnevezett olajt ezüst edényekbe, de mivelhogy amennyit kimerítnek vala, magától annyi sokasodik vala a koporsóban, igen csudálkozván visszatölték, és mindazáltal az olaj sem több, sem kevesebb nem lőn. Erősen béfedvén a koporsót, egy gyönyörűséges gazdag kápolnába helyhezteték, egy Mercurius nevű szent életű pap egész éjszaka megmaradván a templomban, egy angyal megjelenék néki szép ifjú képében, és tiszta gyolcsban bétakart ajándékot ada, mondván: Mercuri, vedd kezedbe, amit oly igen kívántál, és némely napokig magadnál tartván, azután vidd László királyhoz. Nagy örömmel bételvén Mercurius, mindjárt kitűré a tiszta gyolcsot, és abban találá a jobbkezét és a gyűrűjét Szent István királynak, és mikor kedve tartá, e drága ajándékkal kedveskedék Szent László királynak, melyet nagy örömmel vévén, drága edénybe helyhezteté és nagy tisztelettel külön más kápolnába tévé. Méltó volt, hogy minden rothadás nélkül megtartatnék az a kegyessen adakozó jobbkéz, mely oly sok alamizsnát osztogatott a szegények táplálására. Ezekkel és sok egyéb csudatételekkel megdicsőítette az Úristen Szent István királyt.

szent-i-k

                                    Szent István erényei>>>
                                                                   (részlet)
                                                       Megváltóját szívből hitte,
                                                       jelzi sok cselekedet:
                                                       a kötelesség vezette
                                                       mindünkért s minden felett.
                                                       Király volt s hit apostola:
                                                       így rótt kétszeres adót;
                                                       mindig teste-lelke ura
                                                       s nem kényeztetője volt.
                                                       Mindig Uráért buzogva
                                                       fakadtak jótettei,
                                                       gyönyörű volt szál-alakja,
                                                       még szebbek erényei.
                                                                          Weöres Sándor fordítása

 

FABINYI RUDOLF, (Jolsva, 1849. máj. 30. – Budapest, 1920. márc. 7.): kémikus, egyetemi tanár, a szerves kémiai kutatás egyik hazai úttörője.
A budapesti tudományegyetemen nyert 1875-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Kétévi németországi tanulmányútjáról visszatérve a budapesti műegyetemen adjunktusként, 1878-ban a budapesti tudományegyetemen, majd ugyanettől az évtől a kolozsvári egyetem elméleti és gyakorlati kémiai tanszékén tanárként oktatott, egyben a kolozsvári állami vegykísérleti állomás igazgatója is volt. 1899–1900-ban az egyetem rektora volt. A Magyar Kémikusok Egyesületének első elnökévé választották.
Nagy jelentőségűek a molekulasúly újabb meghatározási módszereiről közölt tanulmányai. 1898-ban Ceracidin néven elsőként állított elő és szabadalmaztatott benzopirillium sót. E vegyületből származtathatók a növényi színanyagok. Ez utóbbiak vizsgálatáért Willstätter és Robinson Nobel-díjat kapott. Fontosabb értekezései az általa szerkesztett Vegytani Lapokban (1882–1889) és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványaiban jelentek meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Móra László: Fabinyi Rudolf>>>
(részlet)

Hazánkban az elsők között ismerte fel például az elektromosság szerepét a kémiai kutatásokban. Már 1879-ben vizsgálta az egyenáram hatását különböző fémekre, továbbá a nagyfeszültségű áramnak hatását gázelegyek abszorpciójára. Megállapította azt is, hogy a nagyfeszültségű elektromosság lassú kiegyenlítődése a széngázakban szintetikus folyamatokat is létesít (1884). Kísérlete részleteit Beck Mihály akadémikus majd száz év múlva, a Magyar Tudomány 1977. évfolyamában azzal a megjegyzéssel adta közre, hogy „Fabinyi egyike az elsőknek, ha nem a legelső, aki mai szóhasználattal prebiotikus körülmények között vizsgálta a szerves vegyületek képződésének lehetőségét csendes elektromos kisülések hatására.”
Ugyanis Fabinyi kedvenc kutatási területe a szerves kémia volt. Az 1880-as években ezért jelentős kísérleteket folytatott azaronnal és származékaival. E vizsgálataiban a kolozsvári Múzeumkertben található „Asarum Europeum” nevű növénybõl a vízgőzzel lepárlás útján előállított azaron, és az ebbõl oxidálással kapott azaronaldahid (trimetoxibenzaldahid), valamint származékainak szerkezetét derítette fel. Az azaronok kémiájának kutatását Széki Tiborral az 1900-as évek első évtizedeiben is folytatta. A téma időszerűségét mutatja, hogy a szerves kémia későbbi kiválósága, Bruckner Győző is az 1930-as években többször is foglalkozott az azaron pszeudonitrosit és átalakulási termékeivel, valamint az azaronsav anhidrid képződésével, igazolva Fabinyi ezirányú elképzeléseit.
Forrás: Az MTA KFKI Kémiai Tudományok Osztályának honlapja – Emlékbeszédek

balaton1balaton2balaton3

A Balaton egyik első zoológus kutatója, IFJ. ENTZ GÉZA (Kolozsvár, 1875. máj. 30. – Budapest, 1943. febr. 21.) a budapesti műegyetemen kezdte pályáját, mint a Hidrobiológia és haltenyésztés című tantárgy tanára. 1920-29 között Hollandiában, Utrechtben élt és végzett kutatásokat. 1929-ben azért tért haza, hogy a tihanyi Biológiai Intézet osztályigazgatói állását elfoglalja. Később az intézmény igazgatója, majd a Nemzeti Múzeum állattárának vezetője lett. Sokoldalú tudós volt: tevékenysége magába foglalta az élettudomány és az általános állattan számos kérdését. Kutatásainak középpontjában a vízi élőlények, különösképpen az egysejtűek biológiájának vizsgálata állt. Ő volt a korszerű, számos tényező együttes figyelembe vételén alapuló Balaton-kutatás megteremtője.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)

fay-andrasPéceli Fáy András (Kohány, Zemplén vármegye, 1786. május 30. – Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
„Én az embereket három osztályra osztanám. Az elsőbe tartoznának azok, kik sokat szeretnek, de magokat legjobban; a másodikba azok, kik csak magokat szeretik; a harmadikba jőnének azon pharisaeusok és írástudók, kik örömest akarnák elhitetni a világgal, hogy valami egyebet jobban szeretnek, mint magokat. ”
– Fáy András

 

kocsis-zoltanKocsis Zoltán (Budapest, 1952. május 30. –) kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója. Magyarország Érdemes- és Kiváló művésze.

Kocsis Zoltán Schönbergről, 10/11: Arnold Schönberg vagy Schönberg Arnold? >>>

Zoltan Kocsis plays Rachmaninov Sonata No. 2 Op. 36 - 1913 version .>>>

Zoltan Kocsis "Sonata D 960" Schubert>>>

Kocsis plays Beethoven - Sonata No. 17 'Tempest'>>>

Kocsis plays Liszt - Norma Fantasy .>>>

 

 

 oldal eleje>>>

 

Időjárás jelentés

Hirdetés

Hirlevélre feliratkozás







Patikakereső

Weboldal készítés

Hirdetés