2013. április 21-én, 09:00 órai kezdettel vette kezdetét túránk - Szent György napi barangoló a Kávási Borona Tanösvényen -, a Borona Tanösvény 1. állomás - Tájház lépcsősorától. A látnivalók – a panoráma, a virágba borult fák-, az aljnövényzetben is nyíló virágok, a jó idő -, egymás társasága, egy közösen eltöltött nap, igazi kikapcsolódást nyújtott mindannyiunk számára.

A Tájházhoz felérve, már a kis kecskék vidámsága fogadott bennünket. Néhányunk emlékeiben még él az itt éltek kedves arca, mindennapjainak emlékképei. Vendégeink a hely meghittségén keresztül váltak részévé a pillanatnak. Fontos, hogy ezek a helyek, mint a Tájházunk is, a hagyományunk, értékeink fontos pillérei legyenek, maradjanak.

Egy kis „lélekerősítőt” követően továbbindultunk a Dombi-pince irányába. Útközben még itt is előbukkantak korábbi életek, emberek emlékei. Felérve a pincéhez, túl az első szintemelkedőkön, egy kis pihenő mellett a természet tavaszi hangulata köszöntött bennünket, mely az egész utat áthatotta. Át Szabó- és Szomi-hegyen, Vaskó-hegy szívében nem visszafordulva, hanem le a lapon és a régi erdei úton érkeztünk fel Bükk-hegyre.

Az erdő újjáéledése feledtette az erős kapaszkodót. Ez a megérkezés egy kis erőpróba volt, de annál üdítőbb érzés. A kis présház mellett az öreg berkenyefa is lassan kibontja leveleit, mely a 2013-as év fája. Túl száz éven is, megújulva, mint a fehér cseresznyefa, aminek még él egy ága - már virágba borult. Érdekes ezen a helyen a több száz éves fák és a hely kisugárzása.

A Zsimba-hegyi ereszkedő út is bővelkedett hely- és látképekben. A Háry-pincénél is megállva, megnéztük a régi kis pince által őrzött hegyi életképek emlékét: hordókat, prést, a borozás helyét.

Érdekes és sok látnivalót rejt ez a patkó alakú völgy is. Az Öreg-hegy, Zsidó-hegyi pihenőt követően megérkeztünk a Kulcsoházhoz, a régi iskolához.

A teraszon mindannyiunknak jól esett a frissítő. Jó volt a közösen, bográcsban elkészített paprikáskrumpli is. A pihenő napot, a családra szánt időt egy kicsit magunkra és egymásra is szánva, mondhatjuk, hogy kikapcsolódtunk, jól éreztük magunkat egymás társaságában. A jókedvből, az egymásra figyelésből jut még másnak is. Ha itt élsz sem biztos, hogy láttál már minden csodát! Része lenni egy közösségnek, aminek tagja lehetsz, hidd el önmagadnak a legnagyobb ajándék.

A hétköznapok feladatai mellett üdítő változatosságot jelent a természeti szépségek felfedezése. A kölcsönös megértés, kapcsolataink javítása, az egyéniségbõl sugárzó testi-lelki harmónia pedig megteremti azt a hangulatot, amely ünnepi élménnyé emeli az együtt töltött órákat, napokat a csoport tagjai számára.

A természet ismerete, szeretete, értékeinek védelme-gyarapítása egyben a szülőföldhöz való kötődés is egyben.

oldal eleje>>> 

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.” (Wass Albert)

Kávás Község Önkormányzata és a Kávási Ifjúságért Kulturális Alapítvány 2013. március 15-én, 17:00 órai kezdettel tartotta, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 165. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést, a Kulcsosházban.

Polgármester úr – Fekete Heribert László, az ünnep megkezdése előtt, minden tisztelt megjelentet felkért, felállva, a Himnusz közös eléneklésére.

Köszöntő beszédében kihangsúlyozta a Haza szeretetén át, a Szülőföld tiszteletét. Szavaiban kiemelte, hogy ehhez hazánkat ismernünk kell, hogy sorsáért felelősséget kell éreznünk. 1848. március 15-e ma is szól nemzeti létünkről, sorsunkról, a jövőről, a megmaradásról, amely bennünket, magyar nemzeti közösséget körülvesz. Szeretnünk kell a hazát és otthonunkat Kávást. Legyenek fontosak akik itt élnek évtizedek óta és megőrizték ezt a falut a jövendőnek, hogy fiatalok, kisgyermekesek válasszák otthonokul.

” Ha elbizonytalanodsz, akard szeretni a másikat – és sikerülni fog”- Pálhegyi Ferenc lelkész

Ha mi, kávásiak megragadjuk hagyományainkat, közös programjainkat, ünnepekeinket, március 15-ét arra, hogy falunkat és egymást jobban és okosabban szeressük, rövid- és hosszú távon is építeni tudjuk azt.

Petőfi Sándor: Isten csodája

 S míg egymást martuk szennyes koncokért,
Mint a szeméten a silány ebek,
Azt vettük észre csak, hogy ezalatt
Az oroszlánok itt termettenek;
Jött a tatár, jött a török reánk.
Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Isten csodája a legerősebb, legbiztosabb szeretet. Az Ő csodája a hazaszeretet is, 1848/49 szabadságharca, bukásunkból való újjászületésünk is. Hiszem, hogy ezt a csodát, az újjászületést megélheti generációnk is, a XXI. század elején itt a Kárpátok-között és itt Káváson  is.

Az ünnepi műsor megkezdése előtt, végignézve a képsorokat - a rendszerváltás óta minden évben megszervezett március 15-i ünnepséget a fiatalok részvételével -, külön köszönet illetti Dóczi Károlyné Marika néni tanárnőt, igazi pedagógusi munkájáért! Külön ajándékként, az elmúlt 20 év szereplői - az időjárásra való tekintettel - a már távolban élő, elszármazott fiatalok: Sopron, Budapest, Szeged... -,  ha lélekben is, közösen tisztelték meg az ünnepet, és egykori tanárnőjüket. Megható volt látni az anno aprókat ma szülőként - akár gyermekeikkel együtt szerepelve, vagy fiatal felnőttként.

Az életre keltett gondolatok, eszmék: Szabadság - Egyenlőség - Testvériség, az Eskü, a Szózat sorai: "Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar!..." áthatották a termet, a régi iskola falait. A nemzeti értékek, jelképek tartalommal, igazi belső tartással töltöttek meg minden megjelentet, ami fontos, hogy a mindennapok részévé is váljon.

További képek megtekintéséhez kérlek látogass el a KÉPGALÉRIÁBA vagy az alábbi linkre kattintva -

Megemlékezés a 1848-as forradalomról - Kávás 2013. 03. 15.

oldal eleje>>> 

-       Legjobb bor a saját borunk” – bár néha a szomszédnak is jó megmutatni -

2013.03.14. délután 18:00 órai kezdettel tartottuk Káváson a borértékelő Borversenyt a hegyi szőlőbirtokosok részére. Polgármester úr – Fekete Heribert László - köszöntötte a megjelent gazdákat, vendégeket, a zsűri tagjaként megjelent Kántor Mónikát és Sorok Pált. A márciusi tavaszhoz nem illő időjárás a közlekedésben is megmutatkozott, ezért Pálfi Dénes nem tudott megjelenni.

A nevezett borok minősége átlagban jónak ítéltetett. Az elmúlt évihez képest meglepően szépek a borokban megtalálható savak ezen a tájegységen. Ez egy nyitási lehetőséget is magában rejt.

Az értékelés során a vörösborok voltak jobbak. Minden évjárat más, de több év átlagában visszatekinthetünk a saját munkánkra, boraink minőségére.

A szín, a tisztaság, az íz, az illat meghatározásánál mind a fehér-, mind a vörös boroknál is megmutatkozott az alapanyag minőségében a gondos munka, az időjárás szerepe; a munkálatoknál a szüret ideje, a darálás, a préselés folyamata.

Jó volt hallani minden bornak a sajátosságait, az egyediségét, akár a fajták különbözőségeiből adódó eltéréseket. Egy kicsit a szőlőtőke is a gazdája gyermeke. A jó gazda gondozza, ápolja, megvédi vagy szülői büszkeséggel tölti el a dicséret szava, de a legfontosabb mindig az örömteli, a közösen eltöltött idő a szőlőben, akár egyedül, családdal vagy barátokkal.

Legyen az szerény, vagy testes, akár markáns illatú, zamatú bor - savaiban elegáns, harmonikus, élénk, harsány, kellemes, bársonyos vagy visszafogott benyomású, egyformán értékes.

A bornál is egy alapigazság, hogy a tőkétől a hordóig egyformán fontos minden lépés, mozzanat megtétele.

Akár Goethenek a mondása is ráillik: „S az az idő, amelyet a mag a föld alatt tölt, szintén hozzátartozik a növény életéhez.”

Oldott, nyitott hangulat jellemezte az estét. Színes, szakmailag tartalmas, a zsűri tagjainak magas színvonalú munkáján-, az elemzéseken keresztül tanulhattunk a következő időszakra nézve.

Fontos, hogy a szőlősgazda fizikailag bírja, időben tudja ápolni a szőlőt, kezelni a bort, a hordókat. Képes legyen tartani, megőrizni az elért minőséget. A fiatalok szerepe, bevonása a munkába, a szőlő szeretete a megmaradás záloga.

Mindig fontos a zsűri szakmai értékelése, a bor kezelésére vonatkozó tanácsok, de emellett elengedhetetlen a gazda belső megérzése, a kellő tudás megszerzése, a saját szőlőtőke, saját bor ismerete. A gazda él együtt a szőlőjével!. Attól lesz egyedi a bor. Nem feltétlenül a más tanácsa a jó.

Megköszönve a zsűrinek és a megjelenteknek a részvételt, találkozzunk 2014-ben is!

Közönségdíjat nyertek:

     Az este folyamán készült képek megtekintéséhez, kérlek látogass el a KÉPGALÉRIÁBÁBA vagy az alábbi linkre kattintva -

Borszemle - Kávás, 2013. március 14.

oldal eleje>>>

                                    TÁRSADALMI MUNKA

 2013. március 9-én társadalmi munkát szerveztünk a Kulcsosház udvarának rendbetételére. Örömmel vettük és megköszönjük munkáját a megjelenteknek.

Az ebédre készített finom lángosért, köszönet a készítőknek!

Egy fél nap, s a szorgos kezek munkája – a tervezett feladatok töredékében is – kellemesebbé tette a környezetet!

Ha apróbb lépésekben is, de fontos odafigyelnünk és közösen tennünk a közösségünk, a falunk arculatát is képviselő értékeinkre.

                                                   Kávás Község Önkormányzata

oldal eleje>>>